„Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A száműzött Rákóczi. Bp., Franklin, 1914.

„a terem, amelyben ültünk, visszaidézte bennem a múltat. Itt ezen falak között kezdtem meg gyermekkoromnak atyám oldalán hazám ügyeivel foglalkozni. Itt tanultam meg azokat az elveket, jöttem tudatára azoknak a céloknak, amelyeket azóta is szolgáltam, itt tanultam meg a hazámat szeretni, szívtam magamba annyi nemzeti önérzetet, annyi nemzeti bizalmat, itt láttam atyámat sokszor kínosan, de annyi sikerrel dolgozni Magyarország és a Monarhia érdekében. És itt ebben a teremben kellett a megsemmisítő nyilatkozatot hallanom, amely az összes ideáljaimnak bukását és atyám politikai sikereinek megdöntését jelzi.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., Légrády, 1920. (A berlini külügyminisztériumról, a Ballhaus-Platzról.)

„szándékomban volt, hogy megkísérlem bámulni való ezeréves szabadságunk okait … kifejteni. … Mindig lelkesültem hazánk ezen büszkeségéért. A nemzeti hiúságnak szívemben élő szikrája ösztönzött talán reá, hogy foglalkozzam, amit az elért eredmény tökéletlensége ellenére, nagy és dicső alkotásnak tartok, olyannak, amelyre bármely nemzet büszke lehet.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. (Ifj. gr. Andrássy Gyula székfoglaló beszéde a Magyar Tudományos Akadémián.) Bp., 1900, Hornyánszky.

„A hiba nem csak ott kezdődik, ahol valaki állampénzeket saját céljaira használ fel, de incorrect az is, ha állami üzletekből politikai célokra vesz fel pénzt. Minden garas, amely ilyen üzletből befolyik, az államé, különösen olyan időkben, amikor szörnyű adóterhek vannak.”

Ifj. gr. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330

„A magam részéről semmiképp sem tudok belenyugodni abba, hogy egy garas is adassék azoknak, akik az államot csalták… nálunk nincs kifejlődve azon öntudat, azon érzet, hogy kötelességeink az állam iránt legalábbis olyan szentek, mint kötelességeink az egyesek iránt, hogy az államot csalni csak oly csalás, szégyen és gyalázat, mint az egyest csalni!”.

Ifj. gr. Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1888 december 2-án


„Nagyhatalom lehetünk anélkül, hogy ezért belső fejlődéseket megakasztó terheket viseljünk. A hatalmi érdekek így kielégíthetőek anélkül, hogy ezen erőfeszítés kulturális és anyagi képességeinket az elviselhető mértéken túl megterhelje. A szövetség segélyével európai érdekeink megóvása mellett erőteljes belső fejlődésünk is lehetővé vált.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896, Franklin Társulat

„Magyarországnak annyi vérrel áztatott, a Kárpátoktól övezett földje a természettől is arra van hivatva, hogy egységes és különálló állam legyen.”
„A moskovitismus talán veszélyesebb reánk nézve a török támadásánál, mert mag a török belső cohaesiónkat nem érintette, a moskovitismus a panslavismus és az orthodoxia szellemi fegyvereivel bomlasztóan hat társadalmunk egy részére és sokkal problematikusabb, hogy egy orosz győzelem után képesek lennénk-e újra lábra állni, mint volt a török uralom után való megerősödésünk. … Az orosz nem érezhette addig keleti positióját biztosnak, amíg mi az erdélyi végvárból az összeköttetést veszélyeztettük, mi pedig Erdélyt sohasem adhatjuk föl, mert létünk bástyája, amelyért utolsó csepp vérünket is fel kellene áldoznunk.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyarság és németség érdekszolidaritása. Bp., 1916, Franklin Társulat

„ha meg akarjuk az európai kultúrát a csődtől menteni, elkerülhetetlen, hogy a közel jövőben az összes civilizált nemzetek bizonyos határig legalább egymást istápolják, egymáson segítsenek, összeműködjenek… nagy irányokban parallel haladjunk a világáramlatokkal, ne kerüljünk szembe a kor szellemével.”

„A nacionalizmus nem múlta divatját, még beláthatatlan időkig a haladás főtényezője lesz; de szükséges, hogy a hazafias érzés ne járjon az idegen gyűlöletével, lenézésével, hogy az emberi szolidaritás tényével mindjobban megbarátkozzék.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A jövő külpolitikája. Előadta az Országos Széchenyi Szövetségben 1920. évi április hó 14-én. A Táltos kiadása.

„Ám a valóságnak az az új rendje, mely meg tudja védeni a nagy és kis nemzeteket, a jognak az az uralma, melyről Angliában álmodnak s melyet Lloyd George úr állandóan ígér, nem fog előállni valamelyik hadviselő fél győzelméből – nem szüntethetik meg, csakis a lelkek és a szívek teljes megváltozásából, a háború iránt növekvő utálatunkból, valamint a háborúnak tökéletes meddőségéből. A nemzetközi jogot nem lehet uralkodóvá tenni, csakis ha a béke nem megparancsolt béke s ha föltételei nem elfogadhatatlanok a pillanatnyilag legyőzött felekre nézve. Nem válhatik uralkodóvá, csak ha e háború minden borzalma s teljes haszontalansága minden népet rákényszerít, hogy elismerje, hogy jobb az állam érdekeinek védelmét bíróságra bízni, mint fegyverekre. Az új szellem, a nemzetközi vonatkozások új fogalmazása a fontos. Aki mindenáron büntetni akarja bűnösnek kijelentett ellenfelét, annak nincs joga, hogy az emberiség apostolának szerepében tetszelegjék.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Nagy-Britannia és a béke. (Válasz Lord Lansdowne-nak, a Revue Politique International 1918 okt-dec számában megjelent cikk fordítása.) In: Nyugat, 1918, XI. évf. 3. szám, febr.1., 199-210.o.

„De mindezt már talán kiheverte volna Európa, ha igazi békének örvendene, a békeszerződés aláírása óta. A béke csak a papíron van meg, nem a lelkekben. … Egy Elszász-Lotharingia helyett sok van. Egy Balkán helyett sok van. A Balkán-káosz tulajdonképpen a Rajnáig terjed. … Európa új rendje azért is beteg, mert nem vették tekintetbe a geográfiát és az állandó nagy gazdasági érdekeket és mellőzték a népek akaratát és a százados szokásait.”

Ifj.gr. Andrássy Gyula: Gazdasági politikánk alapgondolata (Három közlemény). I. In: Magyarság III. évf. 184. szám (1922 aug. 15.) 1-2.o.

„Ránk nagyobb kötelességek nehezednek, mint bármely más generációra Magyarország ezeréves történelmében. A mi kezeink között törött össze a régi hatalmas Magyarország. Nem bírtuk azt a gazdag örökséget tovább adni, mely ránk szállott. Csak azzal könnyebbíthetjük súlyos felelősségünket, hogy az új emelkedést előkészítjük és megtesszük az első lépéseket, hogy visszaszerezzük azt a tekintélyt és hatalmat, amit megtartani, megvédeni nem bírtunk.”

„A középosztály összetartásán, hazafias érzésén törjön meg a felekezeti torzsalkodás szelleme. Azon nyugodjék sziklaszilárdan a nemzeti és keresztény társadalom szolidaritása és harmóniája.”

„A magyar kultúra, a magyar történelem, a magyar sajátságok megbecsülésének nem az idegenek ignorálása az előfeltétele, hanem amazokat is csak akkor tudjuk igazán megbecsülni és megérteni, ha be tudjuk illeszteni a világáramlatokba. De ne csak tanítsuk, hanem neveljük is az ifjúságot. Legnagyobb kincse a nemzetnek az erő és a tiszta jellem. A tudás nagy érték, de jellemszilárdság, tiszta keresztény erkölcs és becsületesség nélkül a tudás és tehetség veszedelmes lehet.”

„Juttassa érvényre azt a felfogást a közéletben, hogy az utcaseprő többet ér, nagyobb emberi értéket reprezentál, mint a legelőkelőbb, leggazdagabb főúr, ha hivatását hűen teljesíti, ha becsületes, verejtékes munkával szerzi meg mindennapi kenyerét. … A munka tisztelete menthet meg minket egyedül, mert csak az intenzív munka adhatja azokat a szellemi és hatalmi eszközöket a kezünkbe, melyek rajtunk segíthetnek, melyek kiemelnek mai nyomorúságos helyzetünkből.”

„Akikben van tehetség, azok foglalkozzanak irodalommal, művészettel, tudománnyal. Ne legyen mindenki politikus, ügyvéd vagy hivatalnok. A társadalom azon része pedig, amely nem rendelkezik alkotókészséggel, tegye lehetővé, hogy a szellemi munkából meg lehessen nálunk is élni. Vegye meg a magyar kultúra termékeit. Szeresse a magyar kultúrát, becsülje meg s környezze tisztelettel annak apostolait. Ne csak a politikus és a közgazdasággal foglalkozó váljék népszerűvé, hanem a szellemi munka is.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyar értelmiség feladatairól. In: Magyar Kultúra. VIII. évfolyam 1.sz.. 1921 május. 3-13.o.

„Feladatunk elsősorban a béke eszközeivel való hódítás, vonzó tulajdonságaink fokozása, kultúránk ápolása és olyan belpolitika folytatása, mely külpolitikánknak a magyar nemzet kulturális, gazdasági, katonai képességeinek kifejtésével szilárd alapot nyújthat. Állandó érdekeink parancsolólag megkövetelik, hogy a Duna völgyén lakó nemzetek egymást megértsék, egymáshoz közelebb jussanak és megtalálják a békés együttélés előfeltételeit, amit pedig egy újabb háború ismét megakadályozna.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A külpolitikai helyzet. In: Új Magyar Szemle. 1920. 1. szám. Május. 4-22.o.

„olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”

Ifj. gr. Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1924 április 8-án

„S a művészet nemcsak az egyes emberek életét teszi kellemesebbé, tartalmasabbá, nemesebbé, nemcsak az egyén nevelésének és lelke fejlődésének egyik legbecsesebb eszköze, hanem az a nemzeteknek is az erőforrása. Hódító hatalmat ad nekik és őket az emberiség jótevőivé és halhatatlanokká teszi.”

„A művészet a nemzet tükre.”

„S mi különösen sokat nyerhetnénk a művészet által. Nyelvünket nem értik Európában. Tudományunk, szépirodalmunk nagyrészt zárt könyv az idegenek előtt. Nemzetközi hatást, tekintélyt, kulturális súlyt leggyorsabban és legbiztosabban művészetünkkel szerezhetünk. A művészet nyelve olyan világnyelv, amelyet mindenki megért. A magyar egyéniség a művészet alkotásaival válhatnék a leghamarabb és legbiztosabban ismertté. Iparunk nehezen versenyezhet más gazdag országok iparával. Ha ízlésünk, iparművészetünk s művészi alkotásaink erővel teljesen fejlődnének, túltennénk legközelebbi versenytársainkon, óriási lépésekkel haladhatnánk a gazdagodás felé.
Művészetünk életerős és önálló fejlődése előmozdíthatná azt,n hogy Európa helyes és alapos ismeretet szerezzen rólunk, érdeklődjék irántunk, hogy nemzeti önérzésünk erősödjék, hogy vonzó és hódító képességünk fokozódjék.
Az igazi művészet azon tényezők egyike, amellyel belső értékünket növelni lehet. A művészet erősíti azt az „olvasztó felsőbbséget”, amely, mint Széchenyi mondja, „mindig győzött az erőszakon”, s amely nemzetünk létét jobban biztosítja minden más tulajdonságunknál. ”

„Alig ismerek nagyobb szellemi örömet, alig valamit, ami annyira leköt, annyira pihentet, ami a gondolkozást és érzést annyira az élet mindennapi gondjai fölé emeli, mint a művészet alkotásának szemlélete. A szép és jó misztikus kapcsolatban vannak egymással. A szép magasztos érzést, nemes gondolatokat ébreszt az emberben. A formák harmóniája lelki harmóniát idéz elő. Aki a szépet megérti és valóban szereti, fogékony lesz a jó iránt is. A legnemesebb élvezet: a természetnek és a valódi művészeti bájnak hatása alatt állani.”

Ifj. Andrássy Gyula gróf: Előszó. In: A Nemzeti Szalon Almanachja – Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerkesztették: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Bp., 1912, Légrády testvérek Nyomdája. 12.o.

„A megkoronázott és élő király csak akkor szűnik meg király lenni, ha lemondott és az országgyűlés a lemondást tudomásul vette. Károly király azonban le nem mondott, a törvényhozás a lemondást tudomásul nem is vehette, tehát ő a törvényes királyunk.…Hiányzott a felelős miniszter ellenjegyzése, mely nélkül minden királyi elhatározás érvénytelen…a kérdéses nyilatkozatot a király olyan magánembereknek adta, akik nem képviselték a főrendiházat.… A kiadott nyilatkozat tartalmilag sem lemondás, csak azt mondja, hogy a király nem avatkozik a kormányzásba és hogy a magyar nemzetnek az államformára vonatkozó elhatározását elfogadja és semmi többet.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: A királykérdés jogi szempontból. Bp., Athanaeum, 1920.

„a mai lakásviszonyok Budapesten egészségtelenek, helytelenek. Tudom azt is, hogy csaknem minden erkölcsi és fizikai betegségnek forrása nagyvárosokban a túlzsúfolt, rossz lakás. Ez forrása minden ragályos betegségnek, forrása az erkölcstelenség fejlődésének is. … Én a legfontosabb teendőim közé sorolom azt, hogy a lakásviszonyok javításával foglalkozzam.”
„hiszen igenis az a kötelessége, hogy a lehetőség szerint a maga részéről is gondoskodjék arról, hogy a szegény emberek számára megfelelő számú lakás álljon készen. A kormány ismeri ezt a kötelességét. Így legújabban a pénzügyminiszter úr 6000 munkás számára gondoskodott lakásról. … A kormánynak szigorú kötelessége lesz a lakásviszonyok javítására minden módon hatni, valamint a szükséglakásokat szaporítani, amelyek szintén nincsenek Budapesten elegendő számban.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1908 május 16-án

„Ma már mindenki tudja Magyarországon, hogy az elhagyatott gyermekek védelme az egyénnek, a társadalomnak és az államnak legelső kötelességei közé tartozik. … A gyermek éppoly fontos, hatalmas tényező, mint aminő kedves és tehetetlen. Hisz a gyermek jelenti a jövőt. A mai gyermekvilág a jövő magyar társadalom. Ha a mai gyermeket fölneveljük, ha egészségét és erkölcsi érzékét, szívét és eszét a korai romlástól megóvjuk, az ország jövőjét szolgáljuk. A gyermek van hivatva élvezni és fönntartani, amit mi megkezdettünk, ő van hivatva a jelennél tökéletesebb, jobb, sikeresebb jövőt teremteni, tőle várjuk a dicsőbb, a boldogabb, a hatalmasabb Magyarországot. A gyermek megmentésével adunk a legtöbbet a társadalomnak, mert egy egész emberélettel gazdagítjuk az emberiséget. S különösen nálunk fontos a gyermekélet megmentése, mert egyik főbajunk a gyér lakosság. Nálunk a születések száma olyan kedvező, hogyha a gyermekek nagyobb arányszámát nevelnők föl, nyers hatalmunk tetemesen megnőne.”
„Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e az emberiség, a haza egyik jóltevője? … Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e egy második Deák Ferenc, egy második Munkácsy, egy második Liszt vagy Semmelweis, egy második Széchenyi vagy Arany?”
„a legnagyobb pazarlást az viszi véghez, aki ott takarékoskodik, ahol az emberi erő gyarapításáról és fönntartásáról van szó, hogy a legrosszabb üzlet az egészséggel és az emberi élettel kevesebbet törődni, mint a pénzzel.”


A gyermekvédelemről. – Elmondta Andrássy Gyula gróf, a Gyermekvédő Liga közgyűlésén, In: A Gyermekvédelem Lapja – Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye – 1911.6. szám (jún.15.), 97-99.o.


„Gyönyörűség és fájdalmas is Zrínyi pályafutásával foglalkozni. Élvezetes, mert a magyart egyik legtökéletesebb példányában mutatja be, és nagy gondolatok, dicső remények és hősies küzdelem képét tárja elénk. De szomorú is, mert a gerjesztett remény nem valósul meg.”
„Szívében a költő nemes lelkülete a mély és erős hitnek szilárd erkölcseivel egyesül. Írói, politikai és katonai tehetségei egyaránt kiválóak. … Elmésség és alaposság, nagy képzelőtehetség és józan ész, fennen szárnyaló idealizmus és gyakorlati érzés ritka bájt és erőt adnak egyéniségének. S minden tulajdonságát szép harmóniába olvasztja, valamennyit egy nagy czél szolgálatába állítja lángoló hazaszeretete. … : „Az én géniuszomat mindenkor hazám szolgálatjára alkalmazom. … Mindenre kész vagyok, csak uramnak, hazámnak szolgálatjára legyen.” ”
„Zrínyi pedig kívánt nádor lenni. A nagy ember jogos ambíciója hevíti… De beletörődik mellőzésébe.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Zrínyi Miklós, a költő. Bp., Franklin, 1909.

„Voltam babiloni gróf, voltam fekete gróf, voltam Lovcsen grófja, voltam rebellis és a nélkül, hogy ez megártott volna, s a nélkül, hogy bármikor is más motívum vezetett volna, mint a kötelességteljesítés.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Gondolatok néhány belügyi kérdésről. Bp., Athenaeum, 1920.

„Ezek megállapításával talán sok ellenséget csinálok magamnak, mert senkit sem elégítek ki, de nem bánom. Ki kell az igazságot mondani, tekintet nélkül a momentán hatásra, mert csak az igazságnak van gyógyító ereje.”

Ifj. gr. Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., Légrády, 1920.