„a szép volt lelkének esszenciája… csak a szépet kereste az életben, művészetben, sőt még a politikában is, annak szabályai szerint gondolkodott és cselekedett önkéntelenül.”

Ifj. gr. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra

„Akik gróf Andrássy Gyula politikai életműködését alaposan megírják, azok bizonyára nagy teret szentelnek annak taglalására, hogy, ha Andrássy sok tervét nem tudta is megvalósítani, ez annak tulajdonítható, hogy igen nehéz, igen kényes, sokszor egyenesen sisiphusi munkát igénylő problémák megoldása jutott osztályrészéül. Az vitán kívül áll, hogy ő mindig a legjobbat kereste és mindig lelkiismerete szavát követte. Az ő nagy nevét nemcsak szellemi képessége és irodalmi érdemei fogják fenntartani, de a parlamentarizmus történetének lapjai is hirdetni fogják az ő nagy egyéniségének, közéleti és emberi erényeinek kiváló jelentőségét. Azt az ő nagyarányú személyes értékét, mely minden kétséget kizárólag a magyar nemzet erőmérlegének maradandó jellegű alkatrésze marad.”

Wlassics Gyula beszéde ifj. Andrássy Gyula halálakor az országgyűlés felsőházában 1929 jún. 21-én.


„Ifjabb gróf Andrássy Gyula jelentőségét a magyar nemzet életében talán legtalálóbban azzal lehet jellemezni, hogy ő a nemzeti politikának egy olyan módszerét képviselte, mégpedig jóformán egyedül, amelyet tettekbe átültetni nem adatott neki alkalom, mely azonban mégis fáklyaként kell hogy a jövőbe világítson, ha már nem tudtuk azt a múltban kellőképpen érvényre juttatni. Ez a módszer a történelembölcseleti módszer. Andrássy korán ismerte fel a magyar nemzet sorsának azt az alapvető tényét, hogy számára maga a fennállás is probléma, hogy tehát a lét biztosítása a magyar politikának első feladványa, mely mögött a miként-lét kérdései háttérbe szorulnak. Ez a felismerés uralkodik egész politikai és publicisztikai tevékenységén… Örökbecsű dolgozatokkal gazdagította ezt az irodalmat, de elsősorban mégis politikus maradt. Tudományos kutatásai nem voltak neki öncél, hanem politikáját szolgálták…”

„össze tudott forrni az örök erkölcsi értékek, az etikai ideálok kultuszával, melyet senki sem tartott szentebbül, mint Andrássy.”

„Hitt a jogban, a törvényességben, a szerződéshűségben, az emberi haladás nemes ideáljaiban. Talán a nemzetközi politika terén túlzott szkepticizmussal nézte azokat a törekvéseket, amelyek az állandó béke biztosítását nemzetközi bírói intézmények létesítésében keresik; nem mintha a béke áldásai iránt közömbös lett volna: ezt már lelkének jósága zárta ki éppúgy, mint egészséges realisztikus felfogása; láttuk is, hogy a világháborúnak egy aránylag még nem nagyon előrehaladott stádiumában ő volt az összes európai államférfiak között az első, aki nyíltan és nyilvánosan, a magyar képviselőházban, a béke helyreállításának kezdeményezését sürgette. De nem bízott a nemzetek abbeli őszinte készségében, hogy komoly összeütközéseket bírói döntés alá bocsássanak és esetleg ellenük szóló ítéleteket feltétlenül elfogadjanak.”

„Eredmény nem csupán az a sok becses politikai és irodalmi értekezés, amellyel irodalmunkat gazdagította, de eredmény az is, amire előadásomban mindig újra és újra visszatértem: annak az államférfiúi típusnak megalkotása, melyet ő állított be a közéletbe és amely okvetlen követőkre talál, mert szükségessége nyilvánvaló: a történelem filozófiájából táplálkozó politikai elme típusa, amelyé a jövő, mert egyedül ez képes az események mélyebb okait felfogni és így a napi tapasztalásokból éppúgy, minta múltból gyakorlatilag használható következtetéseket levonni. Ezt az értelmi típust szükségszerűen kiegészíti a feltétlen önzetlenség és becsületesség, mert a jellem e tulajdonságai nélkül az elme sem tud elfogulatlan lenni. Andrássy alakjának monumentalitása a kettőnek teljes összhangjából, az észnek és a jellemnek egyaránt átlátszó tisztaságából alakul ki, s elérte azt, ami műalkotásoknál a tökély legmagasabb fokát jellemzi: a magától értetődés hatását.”

Gr. Apponyi Albert: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete

„Senkivel szemben sem érezte az ember az okosságnak azt az önkéntes tiszteletét, az észjárás ama logikai szilárdságát, amit nála. Az ember gyakran távozott az ő köréből legyőzve, de majdnem mindig meggyőzve, megvilágosodva és szellemileg meggazdagodva. Ahogy egy bel- vagy külpolitikai helyzetet kielemzett és ahogy ezekből az elemekből és alkatrészekből új konstrukciókat teremtett, az a szellemi erőfeszítés legszebb mutatványai közé tartozik.”

Pethő Sándor: Gróf Andrássy Gyula emlékezete. Bp., 1930

„összefogott ellene minden elem, amelyekkel szemben két évtizeden át szinte állandó és heves küzdelmet folytatott, s csak életének egészen a végén, akkor sem legyőzve, mint inkább meggyőzve, látta, hogy a magyar közélet szempontjából meddő a harc, vonult vissza, s megelégedett azzal, hogy egyik példaképének: az államférfiú Zrínyinek sem „adatott meg, hogy az eseményeket akarata szerint alakíthassa. Oly fátummal küszködött, mely erősebb volt nála. Élete dicsőséges pillanat nemzetünk fejlődésében, de sajnos, nem új korszak hajnala. Jelentősége céljaiban van, nem elért eredményeiben”.”

/Az idézet ifj. gr. Andrássy Gyula: Zrínyi Miklós, a költő c. művéből való./

„1913-ban egyre jobban felhagy a belpolitikai tevékenységgel, s visszatér igaz szerelméhez: a külpolitikához, amellyel vonatkozásban három nagyszabású, még ma is olvasásra és okulásra egyaránt alkalmas beszédet mond a delegációban. Ezekből, de a többi körülményekből ítélve, arra lehet következtetni, hogy a világháborút közvetlen megelőzőleg egyetlen egy államférfiúnkat: az ifjabb Andrássyt illette volna a kancellári szék, s nem tudok szabadulni attól a gyötrő gondolattól, hogy ha ez megtörtént volna, az alávaló trónörökös-gyilkosságot követő temetésre minden esetleges udvari etikettet háttérbe szorítva, meghívást nyer és megjelenik, mint száz évvel azelőtt a kontinens csaknem valamennyi államának képviselete Bécsben, s ha ez nem is akadályozza meg többé a már évtizedekkel előzőleg elleneink részéről előkészített háborút, azt kisebb körre lokalizálva, annak egészen más jelentőséget ad.”

„Történész volt eladdig is az ifjabb Andrássy, mégpedig a legkiválóbbak közül való. … Alkotmányjogász is volt eladdig az ifjabb Andrássy. Kevés ezen a téren is hozzá hasonló nálunk. … És végül különösen az összeomlás utáni idők Andrássyja filozófus is volt.”

„Amíg közöttünk élt, őszinte elismerés és igaz hála nélkül valók voltunk iránta. Nagyszerű beszentelésekor, amelyhez foghatót csak a vatikáni Róma tud nyújtani, kuriális bíbornokai, vagy a királyi Madrid első osztályú grandjai részére, már éledni kezdett társadalmunk lelkiismerete. És azóta, hogy az ifjabb Andrássy a lankás Dunántúl egyik szépséges parkjában nyugszik, valójának felismerése és vele szemben elkövetett vétkeink elismerése egyre jobban tart. Megingathatatlan a hitem, hogy az idő teljesedése mielőbb eljő. Eljő és látom a történelem szárnyas kapuinak megnyílását, amidőn a társadalmában egységesebb nemzet a következő szózatot intézi hozzá: „Jöjj ifjabb Andrássy Gyula gróf, ne járj többé egyedül, magadrahagyottan. Foglald el tízszázad legjobbjai között azt a helyet, amelyet a nagy magyarok galériájában életeddel kiérdemeltél. Halhatatlanságod ugyan az én halhatatlanságomnak parányi része; de mégis az a fény, amely Általad kigyúl, minden magyar területről, minden magyar időben és minden magyar ember számára látható és követhető lesz!”

Thewrewk-Pallaghy Attila: Az egyedüljáró, Bp., Sárkány Nyomda Részvénytársaság, 1932

„Ezzel tanulmányom végéhez értem. Attól, akiről megemlékeztem, nem a magam, hanem Praznovszky Iván kegyeletes szavaival veszek búcsút: „Andrássy Gyula szárnyaszegetten vonult vissza a Ballhausplatzról annak tragikus tudatában, hogy ő lett volna az egyetlen, aki segíthetett volna, ám őt hazulról honfitársai elgáncsolták. Hinnünk, remélnünk kell, hogy egykor majd mégis hozzá, mint a külpolitika mesteréhez fognak járulni mindazok, akiknek a magyar sors irányításában valaha is részük lesz.” Attól pedig, akiről megemlékeztem, abban a reményben válok el, vajha e szerencsétlen véget ért különbékekísérlet ne csupán egy elmúlt korszak okmányának pecsétje, hanem egy új, szebb és jobb epocha pergamentjének az iniciáléja is legyen!

Thewrewk-Pallaghy Attila: Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete. Bp., 1934 (Az idézet: Praznovszky Iván: Az ifjabb Andrássy napjai a Ballplatzon. – Közzétéve a Nemzeti Újság 1930. évi március hó 29-iki számában)

„Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy Andrássy Gyula grófnak fundamentális igazsága volt: a német-angol tengeri versengés békés kiegyenlítése esetén a világháború aligha tört volna ki.”

Lutter János: Ifj. Andrássy Gyula gróf politikai eszméi. In: Külügyi Szemle. VII. évf. 1. szám. 1930 január. 21-31.o.

„A koalíciós kormány (1906 óta) Ferenc József gyűlölte Andrássyt, s így az ő külügyminiszterségéről Ferenc József haláláig szó sem lehetett. Andrássy a delegációkban és publicisztikai működésében szüntelenül kardoskodott az Angliával és Franciaországgal való kibékülés politikája mellett, bár a német szövetségnek híve volt, s Németország elárulását őrültségnek tartotta. Inkább azon volt, hogy a monarchia segítsen az angol-német és a francia-német probléma konstruktív megoldásának előkészítésében. … A világháború kezdetétől fogva megállapodtunk Andrássy Gyulával, hogy megragadjuk az első kínálkozó alkalmat arra, hogy Anglia és Franciaország vezető köreit bevonjuk bizalmas magánbeszélgetésekbe az európai egyensúly visszaállításának lehetőségeiről, s hogy az így szerzett összeköttetéseket a mérsékelt német elemekkel egyetértően felhasználjuk a békekötés siettetésére. Andrássy erre a célra a világháború alatt több tanulmányt írt a Revue Politique Internationale számára, amik nagy feltűnést keltettek a világsajtóban.”

„A lengyel nemzet bizalommal fordult Andrássy egyénisége felé, s benne garanciáját látta annak, hogy a Habsburgokat most már véglegesen lekössék egy öncélú és egységes lengyel állam mellé.”

„hogyha egy komoly koncentrációs magyar kormány nevében tárgyalhatna Andrássy Gyula Angliával és Franciaországgal, s ha ezalatt Erdélyt tartani tudjuk, meg lehetett volna menteni a színtiszta magyar vidékeket, s mint egyenrangú tárgyalófelek jelenhettünk volna meg a nemzetiségek versenyében az új dunai államalakulások keletkezésének idején.”

Vályi Félix: Andrássy Gyula kísérletei Magyarország megmentésére. In: Pesti Napló. 1932.jan.24., 35-36.o.