Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány és a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft együttműködésében,

„Magyarország 1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve”

címmel tudományos konferenciát rendezett 2018. október 26. 10:00 kezdettel a Gödöllő Királyi Kastély, Barokk Színházban

A konferencia fővédnöke:

Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete.

A konferencia védnökei:

Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg
Fodor Pál urat a Magyar Tudományos Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója
Gémesi György úr, Gödöllő város polgármestere

A konferencia levezető elnöke:

Révész T. Mihály, jogtörténész, c. egyetemi tanár
Csorba László, történész, egyetemi tanár.

A konferencia meghívott előadói és előadásaik címei:

Kelemen Roland egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem:
Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-1918 Magyarországán.

Jeszenszky Géza, történész, egyetemi magántanár:
Az Osztrák – Magyar Monarchia és a különbéke. Mensdorfftól Andrássyig.

Szarka László, történész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet:
A wilsonizmus nagyhatalmi és kisnemzeti olvasatai 1918 őszén.

Ifj. Bertényi Iván, történész, Bécsi Magyar Történeti Intézet – Collegium Hungaricum:
IV. Károly 1918. október 16.-i manifesztumának hatása

Pollmann Ferenc, hadtörténész, az MTA doktora, Hadtörténeti Intézet:
Miért nem maradt Magyarországnak hadserege 1918 novemberre?

Kaján Marianna, muzeológus, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum:
A gödöllői kastély a Monarchia utolsó évtizedeiben.

Hatos Pál, történész, PhD. Kaposvári Egyetem:
A történelem szédületében. A köztársaság mítosza 1918 őszén

Pritz Pál, történész, az MTA doktora, egyetemi magántanár, ELTE:
Az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén.

Gerő András, történész, egyetemi tanár, CEU, Habsburg Történeti Intézet:
A béke háborúja, Magyarország 1918. november 3.-december 3.

Szabó István, jogtörténész, egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem:
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra.

Bödők Gergely, történész, munkatárs, Clio Intézet:
Háború a háború után – Erőszak a Nagy Háború utáni Magyarországon, 1918 – 1920.
A Konferenciát Dokumentumfilm anyag és Szokolay Ádám zongoraművész előadása tette színesebbé és még értékesebbé.

Szeiler Erika, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a vendégeket, akik között diplomaták, a különböző tudományágak kiemelt képviselői is megtisztelték jelenlétükkel a konferenciát.
Szeiler Erika beszédében hangsúlyozta, hogy a Konferencia a történelmi eseményekhez is kapcsolódó nagyon méltó helyszínen került megrendezésre a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft segítségével, hisz ifj. gróf Andrássy Gyula 1918. októberében ebben a kastélyban vette át a kinevezését IV Károly királytól s lett magyarként az Osztrák- Magyar monarchia utolsó közös külügyminisztere és foglalta el azt a hivatalt, amit édesapja, gróf Andrássy Gyula magyarként elsőként töltött be.
Szeiler Erika köszönetet mondott a támogatóknak, akik anyagi támogatásukkal is segítették a konferencia létrehozását.

Ezt követően Gémesi György, Gödöllő város polgármestere tartotta meg köszöntőjét.
Polgármester úr köszöntőjében kiemelte, hogy nagyon jó érzés ebben a Kastélyban visszanézni az elmúlt harminc év eseményeire. Polgármester úr kiemelte az 2011.évet, amikor is a Gödöllői Királyi Kastély otthont adott az Európai Unió Elnökségének, s amihez Gödöllő városnak, vezetésének is hozzáadott értéke is van. Ezen értékek is segítik Magyarország erősítését belföldön és külföldön egyaránt, ami az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány által szervezett konferencia útján is megvalósul. Polgármester úr kihangsúlyozta azon kívánságát, hogy legyen a konferencia hasznos, kisugározva a mai kor szellemét is.

Ujváry Tamás igazgató úr köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az intézmény számára is nagy öröm, hogy a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházban került megrendezésre a konferencia. A Gödöllői Királyi Kastély a Sissy kultusz egyik kimagasló helye a világon. A kastély illetve a Barokk Színház számos zenei, színházi és konferencia rendezvénynek ad helyt. A Gödöllői Királyi Kastély jelenleg több mint Sissy kultusz helye, a kastély titkos élete címmel 1950-1990 évek közötti időszak kerül bemutatásra „Kastély titkos élete” címmel időszaki kiállítás keretében. A programba gyermekek lettek bevonva, akik vizsgálat alá helyezték eme feltáratlan időszakot.

A konferencia délelőtti ülésének levezető elnök teendőit Révész T. Mihály c. egyetemi tanár teljesítette.
A konferenciáján rangos történészek, az 1918 második felében Magyarországon elmélyülő katonai és belpolitikai válság kialakulását és következményeit mutatták be a gödöllői királyi kastélyban 2018. október 26-án, annak a napnak a 100. évfordulóján, amikor IV. Károly király ott fogadta a magyar politikai élet több képviselőjét. A konferencia érintette ifj. gróf Andrássy Gyula Első Világháborúval kapcsolatos álláspontját, ellenzéki politikusként diplomataként előrelátó és előre mutató szerepvállalását, 1918. októberében elvállalt közös külügyminiszteri kinevezését és lehetőségeit, mint a jog talaján álló legitimista politikusét.

Kelemen Roland előadó Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-18-ban című előadásában a harmadik Wekerle-kabinet idején bekövetkező, a sajtóra, a sajtóirányításra, a sajtóellenőrzésre vonatkozó változásokat mutatta be a Hadfelügyeleti Bizottság levéltári irat anyagára támaszkodva.
A háború esetére szóló kivételes hatalmi intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikket (továbbiakban HKtv.) hosszadalmas, az osztrák féllel és az uralkodóval folytatott, számos bukkanóval nehezített tárgyalásokat követően 1912 decemberében fogadta el az Országgyűlés.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a sajtóval kapcsolatos feladatok koordinálása a Honvédelmi Minisztériumban felállított Hadfelügyeleti Bizottság berkeiben működő Sajtóalbizottság hatáskörébe tartozott. A Sajtóalbizottság az eseti, egyéni sajtótilalmakat adta ki, ellenőrizte azok betartását, valamint a lapok szerkesztőségének kérésére megvizsgálta az egyes cikkek tartalmát. A Hadfelügyeleti Bizottság pedig az osztrák szervekkel való kapcsolattartás mellett generális sajtótilalmakról döntött. Hasonló generális sajtótilalmakat adhattak ki az egyes minisztériumok, ezek közül kiemelten az igazságügyi miniszter.
1917-es kormányváltást követően szervezeti, személyi és szemleléti változások is bekövetkeztek, amelyek alapjaiban befolyásolták a sajtóval kapcsolatos hatáskörök gyakorlóinak attitűdjét.

Jeszenszky Géza „A nemzetközi katonai és politikai helyzet 1918 októberében,
Andrássy külügyminiszteri működése” című előadásában a következőket emeli ki:

1917.végén a Központi Hatalmak helyzete kedvező volt. Nagy-Britannia különbékét ajánlott a Monarchiának.1918 tavasza egy pillanatra fölvillantotta az antant vereségét: a breszti, majd a bukaresti béke után, még az amerikai csapatok nagy számának megérkezése előtt. Franciaországot a keletről átdobott csapatok térdre kényszeríthetik. Így Károly császár-király birodalma teljes gazdasági kimerülése ellenére a különbéke helyett mindent a győzelemre tett föl. Az antant az ellenségei által Oroszországban gerjesztett szociális forradalomra válaszként a Monarchia nemzetiségei föllázításával válaszolt („Az elnyomott nemzetiségek római kongresszusa”), 1918 nyarán pedig hadviselő szövetségesnek ismerte el Csehszlovákiát, és fokozta erőfeszítéseit az olaszok és a délszlávok összebékítésére.
A „második marne-i csatá”-t az amerikai csapatok belépése az antant javára döntötte el, rövidesen pedig elkezdődött a német csapatok kiszorítása Franciaországból. Az osztrák-magyar csapatoknak a Piave-nál júniusban indított támadása – az elégtelen létszám, hadianyag és a hiányos élelmezés következtében – sikertelen volt. A Szalonikiben állomásozó francia csapatok az újjászervezett szerb hadsereg közreműködésével szeptemberben offenzívát indítottak, ennek eredményeként a hónap végén, október elején pedig Törökország kénytelen volt békét kérni.
Október 4-én a Monarchia Wilson amerikai elnökhöz küldött jegyzékében béketárgyalások kezdését javasolta a 14 pont alapján. Erre jó két héten át nem jött válasz, ezzel is elősegítve a bomlást. A nemzeti feszültségek oldására elkésett volt az uralkodó manifesztuma birodalma federális átszervezéséről – ami Magyarországra nem vonatkozott.
Október elején ifj. gr. Andrássy Gyula Svájcba utazott béketárgyalások előkészítésére, de régi angol barátai sem fogadták. Hazatérve és a külügyminiszteri posztot átvéve már csak annyit tehetett, hogy elfogadta Wilson válaszát, ami Csehszlovákia és egy délszláv állam elismerését követelte.

Szarka László előadása az 1918 folyamán többször is változó wilsoni elvek közép-európai érvényesítésének nagyhatalmi és kisnemzeti alternatíváit szembesítette. Azt vizsgálta, hogy a térség érintett, az vesztes és győztes nemzetei miként értelmezték a wilsoni rendezési tervezetek közös nevezőjének tekintett nemzeti önrendelkezési elvet. Ezzel párhuzamosan jelezte a brit, francia, illetve a német és orosz nagyhatalmi érdekek hatását a közép-európai átalakulásban. Az előadás kitért a nemzeti önrendelkezés magyarországi, illetve magyar vonatkozásaira. Választ keresett arra, hogy a Czernin-, Burján- és Andrássy-féle osztrák-magyar különbéke-törekvések idején mikor és miért vált el Bécs és Budapest álláspontja a Monarchia belső nemzetiségi békéjét megteremteni hivatott föderatív átalakítás kérdésében? Mennyiben függtek össze csehszlovák, délszláv, nagyromán egységtörekvések az amerikai, brit és francia békepolitikával, új közép-európai rend kialakítására törekvő elképzeléseivel? Milyen szerepet játszottak a kelet-közép-európai politikai emigrációk és a Monarchia nemzetiségi mozgalmai? Miért látta 1918 októberében a wilsoni elveket elfogadható megoldás alapjának maga Tisza István, Apponyi Albert, illetve a velük szemben fellépő Károlyi Mihály? A történészi előadás ezt követően annak okait rendszerezi, milyen szerepet játszott a térségben az antant katonai diplomáciája? Miért nem tudták és miért nem akarták megakadályozni győztesek szövetségeseivé vált új államok katonai akcióit, amelyek az önrendelkezés jegyében Ausztria és Magyarország német és magyar területeinek jelentős részét is megszállták. A világháború délkelet- és közép-európai konfliktusainak lezárására hivatott török, bolgár, osztrák-magyar, magyar fegyverszüneti egyezmények, katonai konvenciók, demarkációs megállapodások jóval a békekonferencia döntései előtt meghatározták az új államhatárok kijelölésének elveit és módját, amelyek az esetek többségében ellentétbe kerültek a wilsoni elvekkel.

Ifj. Bertényi Iván előadásában a következőket hangsúlyozta:

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlási folyamatának egyik fontos eleme az a manifesztum, amelyet I. Károly osztrák császár 1918. október 16-án bocsátott ki. A rendelkezés Ausztriát egy etnikai jellegű föderáció irányában kívánta átalakítani. Előírta ugyanis, hogy minden nemzet alakítsa meg a maga nemzeti tanácsát, és ezek a nemzeti tanácsok az adott etnikum települési területén átveszik majd a kormányzás bizonyos feladatait. Mindamellett a szöveg hangsúlyozta, hogy a változás semmiképpen sem érinti Magyarország területi integritását.
Ezzel együtt érdemes leszögezni, hogy a Habsburg-birodalom 1867-ben létrejött dualista szerkezete a magyar nacionalizmussal való kompromisszumot jelentett. Míg Ausztria vezetői számára a teljes birodalom megőrzése a korábbiakhoz hasonlóan öncélnak számított, a magyar 67-es kormányzat számára a Habsburg-nagyhatalom léte csupán a magyar nemzeti célok megvalósításához alkalmas eszköz volt, és valódi céljuk akkor is a magyar nemzeti érdek követése bizonyult, ha az már esetleg nem igényelné a szoros birodalmi kapcsolatokat.
A Völkermanifestnek Magyarországra is komoly hatása volt. Az új rendelet megjelentetésével párhuzamosan, Wekerle miniszterelnök már október 16-án bejelentette a magyar képviselőházban, hogy Ausztria átalakulása miatt a magyar kormány a perszonálunió alapjára helyezkedik. Vagyis a Pragmatica sanctióban előírt közös védelem érvényességét továbbra is elismerve, külön magyar hadsereget és önálló magyar diplomáciát állít fel. A parlament valamennyi pártja üdvözölte a lépést, de a radikális függetlenségi Károlyi-párt kifogásolta, hogy a dualizmust megszüntető fontos államjogi bejelentést nem a 67-es Wekerlének, hanem egy hiteles 48-as vezetőnek kellett volna megtennie.
A volt miniszterelnök Tisza István másnap, október 17-én elismerte, hogy a háború elveszett.
A nagyatádi Szabó István kisgazdavezér is kifogásolta, hogy nem volt szerencsés a még folyó harcok idején éppen Tiszának erről beszélnie. Valóban, a fronton lévő katonaság, de a hátország is érthetően tette fel a kérést: miért harcolunk, ha már nincs értelme?
Egyetérthetünk Lothar Höbelt bécsi professzor megközelítésével: „A Monarchia azért esett szét, mert többnemzetiségű állam volt, és mert egy nagy háborút elveszített. Minden már magyarázatnak ehhez képest alig van jelentősége.”

Pollmann Ferenc előadásában leszögezi, hogy az önálló – és kellőképpen hatékony – magyar haderő megteremtésének kudarca mind a történettudományt, mind a politikát, mind pedig az érdeklődő nagyközönséget azóta is élénken foglalkoztatja. Száz esztendő távlatából a kérdés elfogulatlan tárgyalása mindazonáltal ma sem mondható egyszerűnek.
A hadtörténész vázolta, hogy 1918 októberének elején az Osztrák-Magyar Monarchia még mindig több mint fél millió embert tartott fegyverben. Ennél azonban lényegesen nagyobb volt a haderő élelmezési állománya: mintegy 2 millió 600 ezer férfi és nő ellátásáért volt felelős a hadsereg. A padovai fegyverszünet életbe lépést követően ezt az irdatlan embertömeget – pontosabban azokat, akik még a háború utolsó napján is elkerülték a hadifogságba esést – a hátország visszafogadta. Közülük a Magyarországra jutó katonákat a birodalom széthullását követően megalakuló Károlyi kormányzat szerelte le: december közepéig 1 millió 200 ezer főt. A közhiedelemmel ellentétben azonban a rezsim nem kívánta védtelenül hagyni az országhatárokat: a leszerelésről szóló 28315/eln. 1a számú, 1918. november 7-én kelt hadügyminiszteri rendelet a legfiatalabb öt korosztályt (az 1896-1900-ban születetteket) visszatartotta, már az új magyar haderő számára. Ez az elképzelés ugyanakkor a gyakorlatban csődöt mondott és a szomszéd államok területfoglalási szándékkal benyomuló csapatait 1918 végén illetve 1919 elején nem sikerült megállítani.

A konferencia délelőtti része Szokolay Ádám zongoraművész előadásával zárult.

A konferencia délutáni ülésének levezető elnök teendőit Csorba László egyetemi tanár teljesítette.

A konferencia délutáni ülése a konferenciát segítő és a vázolt események magyarázatául is szolgáló dokumentumfilm anyaggal kezdődött.

Ezt követően Gerő András előadásában az 1918. év november 3.- december 3. közötti magyarországi hangulatot vázolta.
Magyarország 1918. október vége és 1919. ősze között minden politikai rendszert kipróbált, amely a korabeli Európa politikai világát jellemezte. Volt királyság, népköztársaság, szovjet köztársaság, majd újra királyság. Volt liberális, demokrata, kommunista, konzervatív. Mindegyik rendszer ilyen-olyan megújulásokat ígért, mindegyik önmagáról azt gondolta, hogy képes túlkerülni a vesztes háborúnak az ország integritását érintő következményein. Teljesen mindegy azonban, hogy az adott egy évben milyen belpolitikai kataklizmákat élt meg Magyarország, nem tudta elkerülni, amit a békekonferencia döntése számára jelentett. A győztesek diktálta európai politika szempontjából az egyetlen különbség ezek között a rendszerek között az volt, hogy az maradhatott meg, amelyik ténylegesen elfogadta és nemzetközi jogilag is elismerte a területi integritás felszámolását A győztesek úgy gondolták: a békében a háborút folytathatják, immár harcra képes ellenfél nélkül. A világháborúnak vége lett, de 1918. novemberére térségünkben bizonyosan a nemzeti gondolat győzött. A veszteseknél és a győzteseknél egyaránt. Az eltérő és ütköző nemzeti célok érvényesítésére azonban messze nem egyenlő esélyek kínálkoztak. A vereségnek ára, a győzelemnek jutalma volt. Magyarországon 1918. novemberére, a politikai értelemben vett 20. század kezdetén a demokrácia győzött, de a nemzeti önérvényesítés vereséget szenvedett.

Kaján Mária a gödöllői kastély Erzsébet királyné halála után a Monarchia összeomlásáig, száz évvel ezelőtti állapotát és eseményeit mutatta be.
A királyi család kedvelt magyarországi vadászkastélyának élete Erzsébet királyné halála után nagyon megváltozott, elcsendesedett. I. Ferenc József életének hátralévő éveiben egyre kevesebbet járt Magyarországon, és még kevesebbet Gödöllőn, de maga választotta ki szeretett feleségének méltó emléket állító szobrot a gödöllői Erzsébet-parkba. Utoljára 1911 tavaszán töltött pár napot a kastélyban. Az épületegyüttes fenntartásáról a továbbiakban is a Budai Várkapitányság gondoskodott. Az 1910-es évektől több magyar művész lehetőséget kapott, hogy megfesse a királyi vadászkastély termeit és parkját. Az újságok továbbra is rendszeresen írtak a gödöllői kastélyról, nosztalgiával idézve fel a régi dicső napokat.
I. Ferenc József halála után utódja, IV. Károly az I. világháború eseményei miatt kevés időt tölthetett itt feleségével, Zita királynéval. Ezek csupán pár napos, ill. pár órás látogatások voltak, a kastélyban berendezett tiszti és legénységi hadikórházat és katonai üdülőben gyógyuló katonákat látogatták meg. Hosszabb időt 1918. október végén terveztek Gödöllőn tölteni, melyet megrövidített a történelem: az I. világháború elvesztése, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása és az őszirózsás forradalom. A kastélyra ugyanúgy, mint az országra, nehéz idők következtek.
A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum 2011-ben nyitott állandó kiállításán egyik szobájában festményekkel, műtárgyakkal, dokumentumokkal idézzük fel IV. Károly koronázását és Gödöllőn töltött napjait.

Hatos Pál a köztársasági gondolat mítoszáról 1918 év őszén beszélt.
Közép Európában két császári méltóságot szüntetett meg: a németet és az osztrákot és hét királyit, a magyart, a bajort, a szászt, a badenit, a württembergit, a vesztfáliait és a hannoverit. Senki sem áldozta fel életét a császárért és a Birodalomért, s nem akadt olyan hivatalnok vagy katona, aki uralkodója és a monarchia védelmében harcba szállt volna. Bécsben az utca embere egy vállrándítással intézte el a Habsburgok hatszáz éves trónjának leomlását, – „csak legyen mit enni.” A forradalmas Berlinben, a spartakista vezér, Karl Liebknecht lépett a menekült Vilmos császár helyére .A berlini polgárokat nem zavarta a forradalom, vasárnap volt, a Grunewaldban sétáltak, mint minden hétvégén, s az arcukra az volt írva, hogy a fizetéseket továbbra is folyósítják.
A reublikanizmus Magyarországon is hosszú, a 18. század végi magyar jakobinus mozgalomig érő hagyományra tekinthetett vissza, de elsöprő támogatottsága sohasem volt a magyar közvéleményben. Még Kossuth Lajos sem merte proklamálni a köztársaságot az 1849-es debreceni trónfosztás után, bár kormányát „respublikai irányúnak” hívta. Az időről-időre magányos értelmiségiek és marginális politikai csoportok által felvetett köztársasági gondolatnak tartalma jórészt kimerült a hagyományos Habsburg-ellenességben, a 49-es függetlenségi hagyományok és a radikális Kossuth-kultusz ápolásban.A királyságot Magyarországon azok is az egyedül lehetséges kormányformának tekintették, akik elméletben a köztársasági uralom hívei voltak. 1918. novemberét megelőzően a köztársaság nem volt olyan vonzó ideológiai gondolat, hogy azzal akár a függetlenségi-nacionalista ellenzék, vagy a magyar progresszívek „szabad szocializmusa” komolyan számolt volna. A köztársaság forgatókönyvét így az 1918-as őszén is inkább a történelem szédülete diktálta, mint régóta készülődő szereplők vagy kidolgozott programok.

Pritz Pál az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén címmel tartott előadást.

Az 1867-1918 között kétközpontú OMM egyik sajátossága volt, hogy a tagállamoknak nem volt önálló diplomáciai képviseletük. Ezt az osztrák fél értelemszerűen sokkal könnyebben viselte, mint a magyar. Hiszen a közös külügyi szolgálatnak német volt a nyelve, s a központ Bécsben volt. Vagyis az osztrák állam központjában. A korabeli magyar belpolitikai életet, pártviszonyokat döntően az jellemezte, hogy az ellenzéki pártok állandóan a közjogi kérdéseket feszegették. Önálló magyar külképviseleteket, s azt is követelték, hogy a német mellett a magyar is a közös diplomáciai szolgálat hivatalos nyelve legyen. A koalíciós kormányzás idején kompromisszumként egyes diplomáciai képviseleteken megjelentek a földművelésügyi-, illetve kereskedelemügyi szaktudósítók. Ők a magyar tárcákat képviselték.
A Monarchia külpolitikájára a magyar félnek a magyar nacionalizmus, a magyar nagybirtok ereje okán volt jelentős befolyása. Már közvetlenül 1867 után, majd 1918 őszén az OMM felbomlása nyomán megindult az önálló magyar külügyi szolgálat kiépülése – amely számos munka téves beálltásával szemben nem 1919 őszén, hanem értelemszerűen már 1918 őszén kezdetét vette.

Szabó István az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra című előadásával folyatódott a konferencia. A jogtörténész a következőket emelte ki:
Annak következtében, hogy a Mohács után trónra lépő Habsburgok nem csak Magyarország, hanem több környező ország koronáját is viselték, a magyar közjogban számos rendhagyó elem alakult ki. A közel négy évszázad permanens vitapontja volt, vajon maga a birodalom bír-e államisággal, vagy csak önálló államok valamiféle föderációja. Köztudott, hogy a reálunió versus perszonálunió kérdése a kiegyezést is jelentősen áthatotta. A kiegyezés alapja pedig a Pragmatica Sanctio volt, amelynek elfogadásánál szintén jelentkezett a probléma. Elegendő-e azt a birodalomban egy uralkodói aktussal elfogadni, vagy a magyar országgyűlésnek külön meg kell erősítenie? A birodalom maga is állam, amelynek saját trónbetöltési rendje van, s a koronatartományok ehhez igazodnak, vagy a birodalmat alkotó államoknak önálló trónbetöltési renddel bírnak.
Mivel Magyarország államformája a Monarchia felbomlását követően is királyság maradt, érdekes kérdést szült, vajon az 1918 előtti rendhagyó közjogi környezetben kialakult trónbetöltési rend tovább élt-e. A probléma a szikár jogi érveken túl kényes politikai témává is vált, hiszen összefüggésben állt a Habsburg-Lotaringiai Ház magyar trónhoz fűződő jogával. Vajon a külpolitikai körülmények változása esetén visszatérhetnek a magyar trónra, vagy a Monarchia felbomlásával azt véglegesen elveszítették. Köztudott, hogy eme kérdés megítélésében mind a politikai élet, mind a közjogtudomány két táborra szakadt. A politikában az érzelmi motiváció szinte természetesnek mondható, de ebben a kérdésben ez a jogtudomány művelői körében is érzékelhetővé vált. A Habsburgok irányában fennálló szimpátia, vagy unszimpátia sok esetben őket is áthatotta, s aztán ehhez keresték a jogi érveket.
Az előadás a szabad királyválasztók és a legitimisták főbb érvelésit, az ezekhez esetlegesen kapcsolódó törvényhozási döntéseket tekintette át.

Bödők Gergely az emberi élet elértéktelenedésének 1920-ig terjedő folyamatát és hatásait mutatta be, az erőszakot a Nagy Háború utáni Magyarországon 1918–1920 években.
Az első világháború alatti erőszak legalább három szinten megragadható: a szembenálló harcoló felek katonáinak mindennapossá vált összecsapásaiban, az egyes hadseregeken belüli szigorú fegyelmezési gyakorlatban, valamint az ellenséges katonák civil lakossággal szembeni bánásmódjában. Ez a négy év visszafordíthatatlan következményekkel járt: a háborús traumák, a halállal való́ mindennapos szembesülés és szoros együttélés, az ellenfelek emberi vonásainak elmosódása, az előítéletekre építő, vagy ezeket megalapozó és felerősítő háborús propaganda sztereotip ábrázolásai, a hirtelen elállatiasodás jelensége és a nyers erő alkalmazásának delíriuma együttesen hozzájárultak az emberélet devalválódásához és a gyilkosság elkövetésének legitimmé́ válásához. A háborús mindennapok fontos részeként vehetjük számításba az öldöklés megszokottá́ válását és ehhez szorosan kapcsolódva a katonák legfontosabb tapasztalatát: az emberélet kioltásának relativizálódását.
A háború nem múló nyomokat hagyott a katonák lelkületében. A frontokon megtanult túlélési technikák, az erőszaknak a gyakori alkalmazása, az emberi élet kioltásának rutinja a megváltozott körülmények ellenére reflexszerűen sokukból elő-előjött. Sokak a több éves öldöklés szörnyűségeiből arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi élet bizonyos célok érdekében semmibe vehető, feláldozható. A világháborús tapasztalatok és a frontélmények, éppen ezért nagyban meghatározzák azt a cselekménysort, ami Magyarországon 1918 őszén, majd a magyarországi terrorcsapatok (vörösek és fehérek egyaránt) létrejöttét követően 1919‒1920 között lezajlott.

Összefoglalva

A jelenlevők egybehangzó véleménye szerint a Konferencia a kitűzött célokat elérte. A magas színvonalú délelőtti és délutáni előadások, az első világháború befejezésének 100. évfordulóján, méltó üzenetet fogalmaztak meg, hogy soha többé háborút, és hogy miért is fontos a politikus intelligencia helye, szerepe, a diplomáciai küldetése. A konferencia megerősítette azt az álláspontot is, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula a Nagy Háború idején is tette a dolgát a lehetőségek korlátai között a haza szolgálatában.

Ifj. gróf Andrássy Gyula és történelmi kora sokszínűségének megismeréséhez, a hallgatóság orientálásához, a konferencia bemutatott néhány fontos, tudományos álláspontot, történést az első világháború végnapjaiból és utóéletéből, hatását a gazdaságra, társadalomra, amelynek ifj. gróf Andrássy Gyula átélője, s megélője volt. Élete-politikus és diplomata élete-méltán lehet példa a hétköznapok embere-idősek és fiatalok- számára egyaránt.

Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a konferencia fővédnökének Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetének, hogy vállalta a konferencia fővédnökségét.
Köszönjük Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg úrnak, Fodor Pál úrnak a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Gémesi György, Gödöllő város polgármesterének ,hogy vállalták a védnökséget.
Külön köszönjük Ujváry Tamás Gödöllő Királyi Kastély Nonprofit Kft igazgatójának a konferencián való részvételét és segítségét, hogy a minden szempontból színvonalas konferencia megvalósulhatott.

Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a megjelent excellenciás hölgyeknek és excellenciás uraknak megtisztelő érdeklődésüket a konferencia iránt, nevezetesen:
a Cseh Köztársaság Nagykövetsége képviseletében Jozsef Kollár , miniszter –tanácsosnak, az Oroszországi Federáció Nagykövetsége képviseletében Peter Abramov II. titkárnak és Iván Darchiev tanácsosnak, Osztrák Köztársaság Nagykövetség képviseletében Krisztina-Hedvig Mosdóczi III. titkárnak.

Köszönjük a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft munkatársainak, hogy magas színvonalú körülményeket biztosítottak e rangos konferenciához.

Megköszönjük előadóinknak a kitűnő előadását, akik a legfrissebb kutatási eredményeiket is felhasználták és közvetítették vendégeink felé.
Hozzájárult a konferencia sikeréhez Szokolai Ádám zongoraművész előadásával, továbbá Sávoly Tamás és Fekete József a konferencián bemutatott dokumentumfilm megvalósításával.
Köszönjük Gergely András úr szakmai segítségét.

Ez úton is külön köszönetet érdemel a támogatóik nagylelkű anyagi és erkölcsi segítsége.
Köszönjük az Erzsébet Királyné Étteremnek, Urbán Gábor vezető úrnak és munkatársainak színvonalas munkáját.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány már most tisztelettel tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a konferencia anyagát könyv formájában is szándékában van megjelentetni.

És végezetül, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, ifj. gr. Andrássy Gyula magyaroknak és más nemzetnek is fontos üzenetével, és máig ható gondolataival zárja összefoglalóját, miszerint „Erős meggyőződésem szerint semmi sem (…) használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk, ha érdekeit többre akarjuk vinni, tenni a jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.”

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriuma