Ifj. gr. Andrássy Gyula szerepe a korszerű közegészségügy és gyermekvédelem megteremtésében

A monarchia idején európai mércével tekintve is óriási lépéseket tettek a közegészségügy fejlesztése terén, nagy eredményeket értek el a járványok megfékezésében. Andrássy behatóan foglalkozott a közegészségüggyel, belügyi államtitkárként például személyesen ellenőrizte a járványügyi intézkedéseket, fontosnak tartotta, hogy a fertőző betegeket elkülönítsék. Tapasztalatból tudta, hogy vidéken azért kevés az orvos, mert nem tudnak megélni az alacsony fizetésekből, s ezért szorgalmazta az orvosi bértábla rendezését. Személyes irányítása alatt épült ki az intézményes gyermekvédelem. Nagy szerepe volt abban, hogy törvényt hoztak a községi egészségügyi szolgálat reformjáról, s abban, hogy antialkoholista intézkedéseket foganatosítottak.
A közegészségügy kérdése időről-időre élesen felvetődött, főként, amikor a kiadásokról volt szó, mint például 1906-ban, a költségvetés vitájában. Ekkor a közegészségügyre fordítandó előirányzatot a parlamenti ellenzék azzal támadta, hogy az igazságtalanul nagy terhet ró a megyékre. Andrássy Gyula belügyminiszter erélyesen visszautasította a vádakat és Anglia gyakorlatát hozta fel példaként. Ott – mint mondta – a kiterjedt önkormányzati hatáskör és decentralizáció ellenére szigorú központi intézkedéseket vezettek be a közegészségügy terén, s ennek eredményeként tíz évvel növelték az átlagos élettartamot. Andrássy arra is utalt, hogy Magyarországon a viszonylag csekély népsűrűség ellenére magas a halálozási ráta, s alacsony az átlagos élettartam. A költségvetési előirányzatot ezért nagyon is indokoltnak nevezte. (1)
Az ellenzék – meglehetősen demagóg módon – azt hozta fel, hogy a csendőrségre és a rendőrségre szánt előirányzatokhoz képest kevés pénzt szánnak a közegészségügyre. Belügyminiszterként Andrássynak természetesen vissza kellett utasítania az ilyen összehasonlításokat, s álláspontja alátámasztására példaként hozta fel a Szatmár megyei kolerajárvány ügyét, ahol épp a csendőrség tartotta vissza a helyi lakosságot attól, hogy fertőző vizet használjon. „Annak idején, amikor államtitkár voltam a belügyminisztériumban kolerajárvány volt Szatmár vármegyében és én ott körutat tettem, be volt bizonyítva, hogy a kolerát a folyó vize terjeszti. Mi erre kutat ásattunk, és eltiltottuk a népet a folyó vizének használatától. Nem engedelmeskedtek az utasításnak, hanem a csendőrségnek kellett egész éjjel a folyó partján állani, hogy visszahajtsa a népet, amely a halálba akart ugrani. Tudjuk azt is, hogy csakis csendőrökkel lehet egyes járványos házakat elzárni attól, hogy a kíváncsi nép oda ne csődüljön. Aki ezt tudja, nem mondhatja, hogy a csendőrre fordított pénz a közegészségügy szempontjából elveszett pénz. Határozott előnye a közegészségügynek, hogy legyen kellő számú csendőrség.” – hangoztatta beszédében Andrássy.
Nagy jelentőségű volt az új betegbiztosítási törvény, az 1907:XIX.t.c., amelyet Andrássy belügyminisztersége idején hosszas vita után 1907. július 1-én fogadott el a parlament. Komoly előrelépés volt a korábbi törvényhez (1891:XVI t.c.) képest, amely csak a nagy létszámú betegbiztosítóknak kedvezett, s amely nem tért ki a balesti biztosításra.
Az új törvény paritásos alapon szabta meg a járulékfizetést: felét fizették a munkaadók, felét a tagok. A járulék az átlagos kereset 2%-a volt, amely szükség esetén négy százalékra volt emelhető. A balesetbiztosítást csak a munkaadó fizette, ilyen címen a munkabérből, a fizetésből nem lehetett levonni semmilyen összeget sem. Kiterjesztette a betegbiztosítást a munkások családtagjaira is. Részükre is ingyenes orvosi kezelést, gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket (szemüveget, mankót, stb.) biztosított és csökkentette a munkásokra hárított biztosítási összeget. Felemelte a gyermekágyi segélyezés idejét négy hétről hat hétre, s intézkedett a betegsegélyezés minimális időtartamáról. A betegsegélyezés és baleseti biztosítás központi teendőit az Országos Pénztár, helyi feladatait a kerületi pénztárak látták el. A pénztárak igazgatása önkormányzati jellegű volt, felerészben a munkaadók, felerészben a munkások delegáltak képviselőket. (A korábbi 1891-es törvény kétharmad/egyharmados arányban szabta meg a képviseletet.) A vállalati pénztárak működését az addigi száz helyett, háromszázban határozta meg. Kiterjesztette a biztosítást az ipartörvény hatálya alá nem tartozó üzemekre, például a vegyészeti és gyógyszergyári laboratóriumokra. (2)
A betegbiztosítás részben a belügyminisztériumhoz tartozott. Andrássy személyesen nem exponálta magát ebben a kérdésben, de jelen volt a törvény előkészítésénél, és sürgette annak mielőbbi elfogadását. Az 1907. február 7-én megtartott koalíciós egyeztetésen, a függetlenségi-, az alkotmány- és a néppárt együttes értekezletén szinte az egész kormány képviseltette magát, természetesen Andrássy is ott volt. Szükségesnek tartották, hogy az egész koalíció vegyen részt a szociális törvényalkotásban. (3)
A törvénynek voltak nyilvánvaló hiányosságai is. A parlamenti vitában Gratz Gusztáv alkotmánypárti képviselő azt kifogásolta, hogy a törvény nem vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra és az erdészetben dolgozókra. (4) A betegbiztosítás szabályozását az ellenzéki szociáldemokraták „alamizsnatörvénynek” nevezték, s a Tisza Istvánhoz közel álló Újság című lap is keményen támadta a törvényt. Ez utóbbi azt állította, hogy a kormánynak fontosabb volt a látszat, mint a valódi szociálpolitika. (5)
Az új betegbiztosítás azonban kiállta az idők próbáját, a Horthy korszakban például csak bizonyos részeinek reformját sürgették. Mindenképpen hatékonyabb volt a korábbi törvénynél, s megvetette a korszerű betegbiztosítás alapját.
A gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszony szabályozásáról szóló 1907:XLV. t.c. szintén Andrássy belügyminisztersége idején született. Ez szociálisan rendkívül feszült időszak volt: egymást érték az aratósztrájkok, számos munkabeszüntetést erőszakosan akadályoztak meg, vagy törtek le, sok esetben a csendőrséget vetették be. A cselédtörvényt sokan hevesen bírálták, többnyire egyszerűen derestörvénynek nevezték, noha szociális szempontból volt számos pozitív része is. Például megtiltotta a robot jellegű szolgáltatásokat, és előírta a cselédlakások építését. Ugyanakkor szigorúan tiltotta a sztrájkra irányuló szervezkedést, s azt is, hogy a cselédek évközben elköltözzenek. A cselédtörvény alapján történő szabályozás fennmaradt egészen 1945-ig, tehát időtállónak bizonyult. (6)
Andrássy politikai programjában fontos helyet foglalt el a lakásviszonyok javítása. A probléma jelentőségére a képviselőház 1908 május 16-i ülésén tartott felszólalásában hívta fel a figyelmet: „a mai lakásviszonyok Budapesten egészségtelenek, helytelenek. Tudom azt is, hogy csaknem minden erkölcsi és fizikai betegségnek forrása nagyvárosokban a túlzsúfolt, rossz lakás. Ez forrása minden ragályos betegségnek, forrása az erkölcstelenség fejlődésének is. … Én a legfontosabb teendőim közé sorolom azt, hogy a lakásviszonyok javításával foglalkozzam.”
Megoldásként nagyarányú lakásépítést tartott volna célravezetőnek, de látta, a kereslet és a kínálat közötti viszony következtében kialakult drágulás miatt a magvalósítás akadályokba ütközhet: „Tényleg, ma nagyon kevés a lakás Budapesten. Ez módot ad arra, hogy többet követeljenek. Új lakás, új ház építése pedig rendkívül drága. Drága egyrészt azon sztrájkok következtében, amely sztrájkok mindenesetre a szakszervezetek működésére vezethetők vissza. Az egyik ok mindenesetre ez is és hogy a lakás ilyen drága azáltal válik lehetővé, hogy nehéz házat építeni, mert drágul a munkabér és egyáltalában minél inkább nehezítjük a háztulajdonosok exisztenciáját, annál kevésbé fognak akadni olyanok, akik házak építésére vállalkoznak.” Ennek ellenére, mint hangsúlyozta, a második Wekerle-kormány fontosnak tartja, hogy az otthonteremtésről gondoskodjon: „hiszen igenis az a kötelessége, hogy a lehetőség szerint a maga részéről is gondoskodjék arról, hogy a szegény emberek számára megfelelő számú lakás álljon készen. A kormány ismeri ezt a kötelességét. Így legújabban a pénzügyminiszter úr 6000 munkás számára gondoskodott lakásról. … A kormánynak szigorú kötelessége lesz a lakásviszonyok javítására minden módon hatni, valamint a szükséglakásokat szaporítani, amelyek szintén nincsenek Budapesten elegendő számban.” (18) Az építkezési tervek szinte azonnal realizálódtak: 1908-ban kezdték el kialakítani a kormányzati ciklus máig legmaradandóbb várostervezési alkotását, a Wekerle-telepet.
A vidéki lakosság egészségügyi ellátásának lefedettsége és az orvosi hivatás presztisének emelése érdekében a körorvosok fizetésének rendezését szorgalmazta az ifjabb Andrássy. Az 1908 április 1.-i képviselőházi ülésen a készülő törvénytervezet fontosságáról beszélt: „a legfontosabb és legsürgetőbb kérdések egyike a körorvosok fizetésének rendezése, mert csakugyan botrányosak azok az állapotok, amelyek e téren uralkodnak. Tényleg úgy áll a dolog, hogy igen sok körorvosi állás üres, mert az azokkal járó rossz fizetésből művelt ember meg nem élhet. Én tehát, időt nem kímélve, elkészíttettem a törvényjavaslatot; az tárgyalás alatt van a pénzügyminiszter úrral, miután ez a javaslat nemcsak az orvosokon akar segíteni, hanem a községeken is, amennyiben az a szándék, hogy ezen kérdés rendezésének költségeit a község vállairól levegyük és a törzsfizetést az állam vállalja. Természetes, hogy ilyen nagyobb összeg kiadása előtt a pénzügyminiszternek alaposan meg kell néznie, hogy nincs-e itt valami fölösleges költség, mert hiszen az államkincstárra is tekintettel kell lennie. Ezért nem készülhetett el még teljesen a javaslat, hanem hiszem és remélem, hogy mihelyt a ház törvényjavaslatokkal foglalkozni képes lesz és mihelyt ez a mostani vita befejezést nyer, én is abban a hitben leszek, hogy ezt a javaslatot a ház asztalára letegyem.” (7) A törvényjavaslatot végül a hazai egészségügy fejlődésének fontos állomásaként a 1908:XXXVIII. t.c.-ben kodifikálták.
A korszerű egészségügy megteremtésében az ifjabb Andrássy kulcsszerepet tulajdonított a gyermekvédelemnek, amely akkoriban hazánkban még csak a kezdeti stádiumába jutott el. A Széll Kálmán nevéhez fűződő gyermekvédelmi törvények (1901:VIII. t.c. és 1901:XXI. t.c.) eredményeképpen lendületet vett az állami védelem rendszerének országos kiépítése, jogszabályi, intézményi, pedagógiai finomítása. A törvények végrehajtási utasítása hangsúlyozta: a korszerű polgári gyermekvédelem csak a társadalom teljes bekapcsolásával lehetséges. Andrássy már a kezdetektől felkarolta az ügyet: a neves jogásszal és belügyi államtitkárral, a gyermeknap intézményét meghonosító dr. Karsai Sándorral folytatott eszmecseréjének eredményeképpen 1906-ban alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga, gr. Edelsheim-Gyulai Lipót elnökletével. A szervezet az 1906. február 25-i alakuló közgyűlésen fogalmazta meg a céljait: a gyermekvédelem minden ágának felkarolásán és hathatós támogatásán túl „elsősorban egy akkora országos gyermekvédelmi alap létesítését” tartották szükségesnek, „hogy annak kamatjövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei fedezhetőek legyenek”. Az anyagi hátteret olyan támogatók biztosították, mint a Magyar Villamossági RT. (pártoló tag), az Alföldi Cukorgyár (rendes tag) és az Osztrák-Magyar Bank (adományozó). A Liga tevékenysége szinte az egész történelmi Magyarország területét lefedte, 1908-ban 2262 városban és községben működött helyi szervezete. (8)
A gyermekvédelem megszervezésével kapcsolatos gondolatait Andrássy, mint a Liga tagja, a szervezet 1911-es közgyűlésén fejtette ki. Felszólalását Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye, A Gyermekvédelem Lapja 1911. 6. számában (1911. június 15.) teljes terjedelmében közölte. A politikus az egész társadalom figyelmét fel kívánta hívni a fiatal generációval kapcsolatos kötelességeire: „Ma már mindenki tudja Magyarországon, hogy az elhagyatott gyermekek védelme az egyénnek, a társadalomnak és az államnak legelső kötelességei közé tartozik. … A gyermek éppoly fontos, hatalmas tényező, mint aminő kedves és tehetetlen. Hisz a gyermek jelenti a jövőt. A mai gyermekvilág a jövő magyar társadalom. Ha a mai gyermeket fölneveljük, ha egészségét és erkölcsi érzékét, szívét és eszét a korai romlástól megóvjuk, az ország jövőjét szolgáljuk. A gyermek van hivatva élvezni és fönntartani, amit mi megkezdettünk, ő van hivatva a jelennél tökéletesebb, jobb, sikeresebb jövőt teremteni, tőle várjuk a dicsőbb, a boldogabb, a hatalmasabb Magyarországot. A gyermek megmentésével adunk a legtöbbet a társadalomnak, mert egy egész emberélettel gazdagítjuk az emberiséget. S különösen nálunk fontos a gyermekélet megmentése, mert egyik főbajunk a gyér lakosság. Nálunk a születések száma olyan kedvező, hogyha a gyermekek nagyobb arányszámát nevelnők föl, nyers hatalmunk tetemesen megnőne.”
Arisztokrata neveltetése ellenére a legszegényebb társadalmi rétegek felemelkedését is a szívén viselte, mindenki számára elengedhetetlennek tartotta a megfelelő indulási helyzet biztosítását: „Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e az emberiség, a haza egyik jóltevője? … Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e egy második Deák Ferenc, egy második Munkácsy, egy második Liszt vagy Semmelweis, egy második Széchenyi vagy Arany?”
Az állami beavatkozás mellett a civil szféra önszerveződésére is felhívta a figyelmet, amelyet szinte a semmiből, a közfelfogással ellentétes álláspontot képviselve kell megteremteni: „szükség van olyan intézményre, aminő a Liga. Törvényeink értelmében a gyermekvédelem állami föladat. Ezért vannak olyanok, akik azt mondják, hogy olyan önkéntes munkára, mint a Liga, nincs szükség.” Magyarországon a bürokrácia, a túlságos centralizáció még az Európában a munkavállalók védelmét hatékonyabban felvállaló szakszervezetekre is rányomta a bélyegét: „Európaszerte a társadalom szabad szervezetei között a legnagyobb eredményt az utolsó évtizedekben a munkás szakszervezetek bírtak elérni. S nálunk még ezek a szakszervezetek is óriási nehézségekkel küzdenek. Mindig nagy érdeklődéssel követem működésüket és megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy nálunk a tagok közönye, az áldozattól való félelem ezen szervezetek működését nagymértékben megnehezíti, hogy mint maguk a vezérek is elismerik, azoknak a fejlődése megállt és megakadt, pedig ezek mennyit ígérhetnek tagjaiknak és ha a vezetés körében a visszaélés el nem harapózik, tényleg sok hasznot is hozhatnak.”
A többi civil szerveződéshez viszonyítva Andrássy kiemeli a Gyermekvédő Liga jelentőségét, amelynek azon aspektusát is hangsúlyozza, hogy keretein belül megteremti a különféle társadalmi rétegekből érkező tagok közös platformját: „Ritka szerencse és kivétel, hogy ilyen viszonyok között a gyermekliga önálló, szép tevékenységet tud kifejteni, hogy neki sikerült a társadalom közönyét legyőzni, tőle pénzt, és ami még nehezebb, munkát is kapni, hogy sikerült a Ligának a különböző felekezeteket, osztályokat s a nemzetiségieket mind egy közös nagy munkában egyesíteni, sikerült azokat az ellentéteket legyőzni, amelyek a társadalmat szertetépik és annak összhangzó, együttes munkáját annyira megnehezítik. Kevesen vagyunk, gyengék vagyunk. Ezért valóban áldásos, hogy a jószív, az emberszeretet erősebb tudott lenni azoknál a motívumoknál, amelyek máskor elválasztanak, amelyek – sajnos – oly gyakran állítják a magyart a magyar ellen. … Midőn a liga útján a társadalom jómódú része a nyomor enyhítésével foglalkozik, mindinkább kifejlődik a társadalomban az a tudat, hogy a legnagyobb, a legégetőbb kötelességet teljesítjük, ha enyhítjük a nyomort és a bűn ellen küzdünk.”
A mindenki számára biztosított egészségügyi – és ezen belül a gyermekegészségügyi – alapellátás olyan érték, amelyet nem lehet alárendelni semmilyen takarékossági politika önkényének: „a legnagyobb pazarlást az viszi véghez, aki ott takarékoskodik, ahol az emberi erő gyarapításáról és fönntartásáról van szó, hogy a legrosszabb üzlet az egészséggel és az emberi élettel kevesebbet törődni, mint a pénzzel.” A Gyermekvédelmi Liga szerepe az, hogy „a társadalom érdeklődését a gyermekügy iránt ébren tartja”, ezen túlmenően pedig a hatékony érdekképviselet érdekében a szakszervezeti struktúra kialakításának a talajára lépjen: „Legyen a Liga a gyermekek szakszervezete, fejlesszen olyan közszelemet, amellyel minden kormánynak számolnia kell, ne csak egyesek ízlésétől függjön a gyermek nagyfontosságú érdeke.” (9)
1/ 1907:XIX.t.c.; Magyar Országos Levéltár, K 148 Belügyminisztérium – Elnöki iratok, 322. csomó 20. tétel – 1907 Közegészségügy, gyermekvédelem
2/ A munkásbiztosítás, In: Az Újság, 1907 február 7., 5.o.
3/ Gratz Gusztáv felszólalása 1907 februárjában, a Képviselőház 108. országos gyűlésen (Képviselőházi Napló)
4/ Az Újság, 1907 febr. 8. 1-2.o.
5/ 1907:XLV. t.c.
6/ Ifj. gr. Andrássy Gyula 1908 május 16-i felszólalása (Képviselőházi Napló)
7/ Ifj. gr. Andrássy Gyula 1908 április 1-i felszólalása (Képviselőházi Napló)
8/ Az Országos Gyermekvédő Liga honlapja: kattintson!
9/ A gyermekvédelemről. – Elmondta Andrássy Gyula gróf, a Gyermekvédő Liga közgyűlésén, In: A Gyermekvédelem Lapja – Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye – 1911.6. szám (jún.15.), 97-99.o.