Ifj. gr. Andrássy Gyula katonapolitikai munkássága

Ifj. gr. Andrássy Gyula több katonapolitikai tanulmányt írt is, melynek egyike „Az 1867-iki kiegyezés” címet kapta. A tanulmányban Magyarország védelmi feladatait elemzi. „Ha a politikai alakulások menetét kutatjuk és ezzel párhuzamosan a katonai kérdéseket és tényezőket is tanulmányozzuk, arra az eredményre jutunk el, hogy a politikának s a hadi tudománynak a követelményei egymással közel rokonságban vannak….A földrajzi adottság…domináló tényezője az erőkomplexumnak, amely…egy nemzet erőkifejtésének összességét szolgáltatja. A földrajzi tényezők között a legfontosabb szerepek egyike a közlekedésügy. A hadműveleti útvonalak gyakran a legjobb kereskedelmi utak.”
Andrássy értékelésében az államterületek és a gazdasági területek határai természetszerűen is a béke és háború követelményeihez alakulnak. Szerinte egy telepedési terület stratégiai fogyatékossága egyúttal belpolitikai és szociális bajok kútforrásává válhat. Itt Galíciát említi meg, melynek határa inváziók ellen védtelen, amely a „lakosságra lázító hatással” volt. Andrássy ekkor már előrevetítette egy háború lehetőségét, ezért kiállt a honvédelem ügye mellett. Magyarország helyzetét a békés kereskedelem szempontjából centrálisnak tartotta, amely sok előnyt biztosít, de ezek az előnyök háború esetén súlyos hátrányokká válhatnak. Elgondolása szerint Magyarországnak arra kell törekednie, hogy háború esetén un. „belső vonallal” pillanatnyi stratégiai sikereket érjen el. Az országnak Dél és Kelet felől fenyegető veszélyekkel szemben, a külső vonalra el kell jutnia, amit csak Ausztriával szoros szövetségben érhet el. Arról sem szabad a katonai stratégáknak megfeledkezni – írja -, hogy Magyarország egy „nagy teknő, nagy katlan” amely koncentrikus támadásoknak van kitéve.
Ifj. Andrássy hitt a jogban, a törvényességben, a szerződés hűségben, az emberi haladás ideáljaiban. A kialakuló nemzetközi politikát szkepticizmussal figyelte és nem értette, hogy az állandó béke biztosítását miért a nemzetközi bírói intézmények létesítésében keresik. Nem bízott abban, hogy komoly összeütközéseket bírói döntés alá vonjanak, és az ellenük hozott ítéleteket az érintett nemzetek, feltétlenül el is fogadják. Első volt azok között az európai államférfiak között, aki már az I. világháború kezdeti szakaszában sürgette a béke helyreállítását.
1911 júl. 22.-én a véderőről szóló törvényjavaslatot nem szavazza meg és a beszédében az alábbiak szerint indokolja álláspontját: „cél harmónia a király és a nemzet között, magyar nyelvű vezényszavak legyenek a hadseregben, a modern nemzetet harci szellem hassa át, a nemzetnek a szívéhez is hozzá kell férkőzni. A magyar nemzet léte ellen a legnagyobb attentátumokat, a német nyelv jegyében követték el.”

1916 jún. 14.-én arra kérte a párttagokat, hogy tartsák ébren a nemzetben az erős akaratot, hogy a háborúból győztesen kerülhessünk ki. Majd Magyarország béketörekvéseiről kijelentette: „Ha sikerül úgy megszervezni az emberi társadalmat, hogy ezen túl lehető legyen a nyomasztó igazságtalanságokat békésen a nemzetek ligájának közbenjárásával megszüntetni, akkor biztosra vehetjük, hogy mindazt, amire szükségünk van, elérjük, a nélkül, hogy újra fegyverhez kellene nyúlnunk.”
1917 febr. 8.-án Tisza István politikáját bírálva azt kérte, hogy a katonáknak, valamint a harminc éven aluliaknak is, adják meg a választójogot!
A 20-as években lengyel-magyar barátság fontosságát hangsúlyozta, a két ország kapcsolatát barátinak ítélte, mert az országaink között semmiféle érdekellentétet nem látott. Hitte, hogy Lengyelországnak is szüksége van Magyarországra. A megbékélt és a jogaiban élő kissebségeket ugyanolyan erős támasznak tartotta, mint a törzslakosságot. Szerinte a népeknek nem mindig a nagyságukban rejlik az erejük, mert kisebb, de homogén nemzetek erősebbek tudnak lenni, mint a hatalmas ’konglomerátumok.’ Mindig németbarát volt, de felismerte a németek jövő terveit, a pángermán propaganda erőre kapását, és ezt hangoztatta is.
Ide kapcsolódik Andrássynak az a véleménye mely szerint: „A magyarok évszázadokon át Európa védőbástyái voltak a pángermán törekvések ellen. Magyarországra, mint a Duna medence központi államára, ama kegyes hivatás vár, hogy a németeket úgy, mint a múltban is, Európa keletétől távol tartsa, mert a pángermán eszme egyik fő célja: a Drang nach Osten.” (Andrássy feltehetően a német propaganda iratokból indult ki. A németek az 1920.-as években, egy térképet adtak ki, melyben vázolták az 1950-es évek Európáját, ahol a Német birodalom már Magyarország területét is bekebelezte volna.)
Ifj. Andrássy Gyula gróf korának egyik fölényes jellem és észbeli tulajdonságokkal rendelkező államférfija volt. A gyakorlati politikát csak történelmi mértékben tudta felfogni, ezért a napi politikával állandóan ellentétben állt, ezért a 1920-as években már politikailag nem tudott érvényesülni. A 20. században a nemzetünk szerencsétlensége, hogy ifj. gr. Andrássy Gyula kortársai nem értették a gróf nemzet iránti rendkívüli hazafias elkötelezettségét, érzelmeit és a gondolkodásmódját.